Új kép.
Új kép!
Te jó ég, kirakott egy új képet.
K. Richárdó majdnem felborította a Mountain Dew-os kriglit, amikor lekapta a lábát az asztalról, hogy végre rendesen felüljön, és közelebbről lássa a bársonyfényű monitort. Hát, ez nem igaz! Tényleg felrakott egy új képet.
K. Richárdó levegőért kapkodott. Sejtette, hogy mostanság új kép kerülhet fel, sejtette, előre megérezte, reggel óta érezte, már tizenkét oldalfrissítéssel ezelőtt érezte. Nagyon várta már, és tessék, a türelem rózsát terem, meg ilyen szép képeket, hú, a teremburáját, nézzenek oda, micsoda lenge öltözék, most végre rendesen betöltötte a képet teljes képernyőn is.
Kiguvadt szemmel nézte K. Richárdó a kacérul kacsintó lányt. Szíve az ágyékában dobogott. A lány a hátán fekszik, csípejét finoman oldalra fordítja, combja a másik fölött, behajlított térd, finom vádli, K. Richárdó szíve egyre hevesebben dobogott, és a bőre!, ragyog, hófehér, hű, a mindenségit, ráadásul milyen különös, milyen megzavaró a kép: fejjel lefelé lőtték. Egyszerre volt zavart és felajzott, ez a kép, na, ilyet azért még nem rakott fel, hm.
Kortyolt a Mountain Dew-ból, hogy lenyugtassa magát. Még az ablakot is kinyitotta. Ahogy ott állt, visszanézett a képernyőre. Behúzza a függönyt? Ne?
Végül nem húzta be, s a gatyamadzagot is inkább szorosabbra fogta.
Nézte még a képet, letöltötte, elforgatta, most már nem fejjel lefelé volt. Így is gyönyörű. De azért mégis úgy az igazán különleges, ha fejjel lefelé van. Visszaforgatta. K. Richárdó egészen kimelegedett. Huh!
Aztán végre összeszedte minden bátorságát.
A kurzor biztatón villogott. Mit írjon?
Gyönyörű vagy :-)
- Így festett az első próba.
Mondjuk azért ennyi nem elég. Nem fogja megérteni.
Na! Megjöttek az első hozzászólások, K. Richárdó erről lecsúszott... nem baj, legalább lesz ideje megfogalmazni a gondolatait. Még egy hozzászólás. Kifut az időből! Így nem lehet költeni. Megnyitotta a jegyzettömböt, eltakarta vele a hozzászólásokat, a képet nem, hogy ihletet nyerjen.
Hmm... ;-)
- Ez lett a második verzió.
Ne, ne, ne. Nyugi. Várjunk. Így jobb lesz:
Hmm... :-P
- Javul! Határozottan javul.
Beírta a hozzászólást, még várt az elküldéssel... nézzenek oda. Ez a tirpák azt írta: "Dögös vagy, nyuszim!" - NYUSZIM?! Nem a tiéd, te nyomorék, ne tárgyiasítsd ilyen állatias, önző, rohadt módon.
Rajongók...!
Kitörölte az üzenetét. Ennél jobb kell. Személyesebb. Közvetlenebb.
Aztán egyszer csak megszállta az ihlet.
Nem gondolkozott. Csak írta.
Bárcsak az én ágyamban hanyakodnál ilyen szépen...! :-P ;-) :-)
Enter.
Ne! Az az utolsó szmájli nem kellett volna. Gyorsan, még van idő szerkeszteni. Szerkesztés. Gyorsan kitörölte az utolsó szmájlit. Enter. Küldés. Kész.
K. Richárdó felugrott a székéből, a szíve az arcában dobogott. Különös, olyan tegnapelőtti szag csapta meg. Gyorsan felkapta az egyik dezodort a polcról, ksssz, másik oldal, ksssz, köhög, kinyitja az ablakot, elhessegeti a felhőt. De legalább a szagot felülírta, jól van az úgy.
Óvatosan rápillantott a képernyőre. A lány még mindig ott mosolygott rá. Fejjel lefelé. Ketten kedvelték a kommentárját.
Idegesen vigyorgott, és sietve visszaült a székére. Rákönyökölt az asztalra, nézte egy darabig a képet. Belenagyított, vissza. Átpörgette a többi képet is, az egész albumot, aztán vissza. Semmi. De azért frissítette még egyszer az oldalt. És nézzenek oda.
Nem hitt a szemének.
A lány válaszolt.
Ő maga, személyesen.
Kétszáz hozzászólás. Négyszázötvenkét kedvelés. Tucatnyi megosztás. Rajongói üzenetek. Semmi. Egyes-egyedül neki, K. Richárdónak válaszolt. Mégpedig ezt:
Hahaha! :*
Nem igaz. Ez nem lehet igaz. Egy pusziló fejet küldött.
K. Richárdó felugrott, és ideges vörösségben úszó arccal nevetett, kacagott, megfordult a Mountain Dew-val, meghúzta, de sokáig ott tartotta az ajkát, mintha csókolná, közben lüktető szíve megint valahova az ágyékába kúszott, egy időre a függönyt is behúzta, később, amikor visszahúzta, már lemenőfélben volt a nap.
És akkor K. Richárdó boldog volt. Mert tudta, mit jelent az üzenet. A lány most már számon tartja őt. Tudja, kicsoda K. Richárdó. Csak erre az egy üzenetre volt szüksége, erre a megerősítésre. Nyeregben volt. A lány az övé.
Ó, drága, drága 21. század!
